Igencsak öregszem (persze, senki nem fiatalodik), mert egyre gyakrabban jutnak eszembe gyerekkorom meghatározó ételei. Nálunk háromgyerekes család létünkre mindennap volt húsétel, de rengeteg zöldséget is ettünk és anyu sok főzeléket, mártást is főzött. Kolis egy évig voltam, a menzát igazából már nevelőtanárként látogattam anno, viszont a paradicsomos húsgombóc mindig a barátom maradt.
Teljesen feldobott, amikor kiderült, hogy a gyerekem is szereti ezt az ételt, a férjem meg szerencsére mindenevő, úgyhogy ez volt a szombati ebéd.
Először is bevásároltam, aztán felhívtam anyukámat azzal a kérdéssel, ő külön főzi-e ki a gombócokat, vagy a mártásban. A válasz: olyan régen csináltam, hogy már nem emlékszem. Na, mondom, ez nem biztos, hogy előrébb visz, de legalább beszéltünk egy negyedórát.
Végülis megcsináltam a saját verziómat, akinek tetszik, megcsinálja; akinek nem, továbblapoz.
Valamivel több mint fél kiló darálthúst fűszereztem sóval, borssal, kétféle pirospaprikával, egy szál felkockázott újhagymával és néhány levél apróra vágott medvehagyma-levéllel, meg egy gerezd reszelt fokhagymával. Egy tojást és egy bögre félig előfőzött rizs felét adtam hozzá (sokallottam az előzetesen kigondolt mennyiséget), majd vizes kézzel kis gombócokat sodorgattam és enyhén sós vízben kifőztem őket.
Egy nagy lábasban zsiradékon vékony világos rántást csináltam, adtam hozzá egy doboz hámozott, paradicsomszószban eltett paradicsomot (5 gyönyörű hosszúkás gyümölcs ? volt benne) és egy doboz paradicsompürét, lassan felengedtem kavargatás közben a húsgombócok főzőlevével. Amikor már úgy láttam, hogy mind a szósz mennyisége, mind a sűrűsége jó, kicsit cukroztam és beletettem a húsgombócokat egy zellerlevél társaságában,majd összeforraltam.
És ha már lúd, legyen kövér: főttkrumplival tálaltam, a tetejére vágott zellerzölddel.